Ebben a posztban el szeretném mondani a folyamatot, amit csak a bennfentesek látnak, de kevesen tudnak, vagyis hogyan zajlik az életben ez a dolog. Mi egyáltalán a menete, gyógyítási módszere? Gyorsan válaszolva a kérdésre: megbetegedés, diagnosztizálás, kezelés, és vagy gyógyulás, vagy gyógyulás visszaesés, esetleg a legrosszabb.

Mik azok, amikkel nagyjából mindenki tisztában van, ha rákról van szó?

• ez nem a horoszkópikus jegyről fog szólni
• rosszindulatú daganatos megbetegedés, mely jelenleg alig gyógyítható
• ha nem is tuti halál a vége, de eléggé közel kerül hozzá az ember
• olyan kezeléseket (sugár, kemoterápia) fog kapni az ember, ami egyáltalán nem kellemes
• a kezelések hatása sokkal rosszabb a nehéz drogokról való leszokásénál
• a kemoterápia miatt minden szőre kihullik az embernek, mert immunreakciót vált ki
• évekig el fog tartani a kezelés, és még akkor sem lesz igazán gyógyult az ember
• bármikor, bárhol kiújulhat a szervezetben, akár egyszerre több helyen is
• stb...

Szerintem nem kell ezt a felsorolást kiegészítenem, ezt mindenki megteheti saját maga, ha szeretné, vagy van valamilyen tapasztalata. Sajnos nekem van tapasztalatom vele, bár nem személyes, hanem csak közvetett. Több ismerősöm, családtagom is érintett lett benne az éveim alatt. Volt, akitől búcsúztam, volt, aki még a mai napig is harcol. Persze nem vagyok orvos, de látom a mentális hozzáállásbeli különbségeket, ha összehasonlítom a lefolyásokat. És orvosi diploma nélkül is meg tudom állapítani, hogy a kezeléseken való részvétel egy dolog a javulás elősegítésénél, viszont ennél is többet számít, hogy hogyan áll hozzá a betegséghez a beteg. 

Játszunk egy kis szerepjátékot!

Az orvos közli veled, hogy rákos vagy, de még van esély a gyógyulásra. Erős a lelked és úgy állsz neki, hogy"ide nekem a vasszöget is", márpedig én túlélem a rohadt szemét rákot is? Esetleg az orvos előtt még tartod magad, de első utad nem az utcára visz, hanem a mosdóba bőgni egyet, vagy el se jutsz a mosdóig... A világ szétesik, minden érzéked megváltozik, miután tényleg felfogtad, hogy most aztán sok szerencsére és akaratra lesz szükséged, hogy túléld. Keresed az okokat, hogy vajon miért pont te, miért pont ott lettél rákos? Az életmód az oka? A ruhák, amiket hordtál, vagy nem hordtál? Rossz táplálkozás, vagy a sok stressz? Tulajdonképpen mindenben találsz okot. Következő lépés, hogy eldöntöd: ezt valahogy közölni kell a családdal, vagy elhallgatni a kollégák előtt, ameddig lehet. Sok lesz a kérdés, ha kiderül, mindenhonnan. Aki tudja, az olyannak is elmondja, akinek nem szeretnéd, hogy tudomására jusson. Mindenhonnan sajnálat fog sütni feléd, amivel pluszban meg kell küzdened magadban. Sokan akarnak majd valahogy segíteni neked, de te még azt sem tudod, hogy milyen segítségre szorulsz, vagy milyenre fogsz szorulni. Még nem kezdődött el semmilyen kezelés, de a lelki tartalékaid jó részét felélted a jóakaróid, családod, barátaid, környezeted miatt. 
Aztán eljön az esetleges műtét és utána az első kezelés napja, és este elkezded észrevenni, hogy mintha három szállal több hajad maradt volna a hajkefédben... mintha a szemöldököd vékonyabb lenne... mintha a kezeden lévő szőr foltosodna... Tudod, hogy még nem kezdődhetett el a dolog, de már rettegsz. Próbálsz lelkileg arra az állapotra is felkészülni, mert tudod, hogy valamikor eljön az is. Jön a következő kezelés, majd a következő. Az orvosod, ha jó fej, akkor megpróbál felkészíteni arra, hogy mikor mi várható, de igazából fogalmad sincs róla, hogy milyen lesz. Tudod, hogy rosszullétekkel jár, és kopaszodással. Azt nem hiszed, hogy eljön a pillanat, amikor a wc-ről csak segítséggel fogsz tudni felállni... Felvetül benned a kérdés, hogy miért küzdesz? Kiért küzdesz? Mi ellen küzdesz egyáltalán? A hajad, szőröd már látványosan hullik, nem elég a sapka-kalap, hogy eltakarja. Szégyelled, mert csúnya, esztétikátlan és mindenhonnan lesajnáló, szánakozó tekintetek kísérnek. Büszkeség? Talán valahol még maradt belőle valami. Rájössz, hogy csak alig két hete kaptad az első kezelést...
Besétálsz végül egy erősebb napodon a paróka üzletbe, ahol az eladó elmondja, milyen parókák közül választhatsz a fejméreted alapján, ha van orvosi rendelvényed már parókát venni. A szintetikus parókákból kapsz 90% kedvezményt. 40.000 Ft az egyik legolcsóbb, amiről látszik ugyan, hogy mű, de mégis tetszik a formája, vagy a színe. Felpróbálod, de idegen érzés. Nem olyan kényelmes, mint egy sapka. Irritálja a bőrödet is enyhén, amitől legszívesebben vakaróznál, de az tiszteletlenség. Leveszed úgy, hogy kicsit enyhítsd közbe a viszketésed. Az eladó elmondja, hogyan kell ezeket hordani, tárolni, tisztítani, illetve hol érdemes tisztíttatni, ha otthon nem sikerül, persze azt is pénzért. Kinézel egy másik parókát, de arról kiderül, hogy emberi hajból készült, és az ára 192.000 Ft, és arra már nincs OEP támogatás, kivéve, ha bizonyítható a szintetikus parókákra való allergia, de akkor sem 90% a kedvezmény rá. Közben az eladó arról is beszél, hogy milyen a választék mentes paróka, a választékkal készült paróka, hogy ahhoz a rövid hajúhoz legalább 40 cm haj kellett, hogy elkészülhessen, és annyi mindent megtudsz ezekről, hogy már az elejére sem emlékszel az előadásnak. Egy idő után besokallsz az áraktól, a műanyag fogástól, hogy nincs olyan paróka, ami teljesen hasonlít egykori frizurádhoz, hajszínedhez, hajhosszodhoz... Valamit mégis választanod kell, de amit szeretnél, arra nincs pénzed. Végül egy szintetikus mellett döntesz, mert arra legalább van 90% OEP támogatás. Ott hagysz a boltban 8.700 Ft-ot. Kifelé menet elgondolkodsz, hogy ennyi pénzből régebben elutaztál buszos úton Bécsbe adventre. Vagy ennyibe kerül egy közepes kategóriás iskolatáska. Esetleg két könyv árát dobtad ki az ablakon holmi luxuscikkre, csak mert kicsit kevesebb a hajad. Jön a bűntudat, hogy nem engedhetted volna meg magadnak még ezt a költekezést sem, még akkor sem, ha egyébként olyan helyzetben vagy, hogy telik rá. Hallottál dolgokat arról, hogy van több olyan szervezet, akik adnak ingyen emberi hajból készült parókát, de tudod, hogy arra várni kell, mert ők is kevés hajból dolgoznak. Persze végül utána nézel ennek a neten, és találsz is két-három ilyen kezdeményezést, de az egyik weboldal régen frissült, a másik weboldal meg túlságosan újnak tűnik. Felveszed otthon újra a parókát, vagy le sem vetted a bolt óta. Megnézed magad a tükörben, de nem tetszik, hogy máshogy nézel ki. A szemed karikásabb, és az arcodnak sincs olyan kerete, amit megszoktál. A parókára fogod, hogy biztos még meg kell szoknod az új külsőd. Leveszed, de nem tetszik, hogy a parókában több a műhajszál, mint a fejeden az igazi. Lélekben felkészülsz az újabb kezelésre...
Végül utolsó kezelés jön, aztán pár nap múlva kezdődik a következő adag. Kérdezgeted az orvosaidat esetleges kísérleti szerekről, amik felgyorsíthatják a gyógyulásod. Nem vagy elégedett az orvosok válaszaival. Sem a külsőddel. És semmi mással sem...
A következő kezelés sorozat rosszabb, mint az első volt. Gyenge leszel, kórházba kerülsz, kiszolgáltatott leszel, és a környezetedre leszel utalva. A méltóságodból semmi sem marad, amikor először bepelenkáznak éjszakára, mert nappal a testi gyengeséged miatt becsúszott egy kis baleset. A kérdés, ami azóta a fejedben mászkál, amikor elkezdett romlani az állapotod most még erősebb: Miért küzdök? Várnak otthon gyerekek, család, szerelem, vagy bárki, akinek fontos vagy? Sokkal inkább olyan személy, aki Neked fontos? Rájössz, hogy egy roncs vagy és nem tudod, hogy mikortól kezdted el érezni ezt. Talán akkor, amikor felvetted először azt a gagyi szintetikus parókát... talán akkor kezdted el igazán látni, hogy a tested elkezdett sorvadni... talán akkor tudatosult benned, hogy mint a hajad, úgy te is elhullasz majd... bár a hajad talán még visszanőhet.
Aztán leküzdöd a gondolataidat, mert van aki fontos Neked, és nem láthat ilyen ramaty állapotban, mikor meglátogat. Javulás következik, jobbak az eredményeid. Unod az állandó szurkálást, alig van már vér a kezedben és minden eredet szétlőtték már. Eszedbe jut, hogy te most drogos vagy: nincs ép ered, szét van lőve tűvel mind a két kezed, és nem tudsz gyógyszer nélkül élni. Kezd visszajönni a humorérzéked, ha nem vagy olyan szerencsés, hogy el sem hagyott. Már nem kell a pelenka, egyedül is ki tudsz menni a zuhanyzóba mosdani. Gyógyulsz, érzed. Hónapok teltek el, de neked hirtelen tavasz lesz, évszaktól függetlenül. Újra lesznek érzéseid, tiszta gondolataid. Örömkönnyekben törsz ki, mert meg tudod fésülni a saját hajad, és akkor is, mikor hazavisznek a kórházból. Még nem vagy túl a rákon, de a nehezén már igen. Otthon a tükör előtt nem ismersz magadra, de tudod, hogy nem ez a legrosszabb kinézeted. Az orvos azt mondta, hogy jó lenne kicsit hízni. Elmosolyodsz, hogy mindenki a fogyással szenved... Az étvágyad még nem a régi, de javul az is, és otthon jobb az étel, mint a kórházban, szívesebben is eszel. Már lassan, ahogy szépen javulsz, gyógyulsz, egyre jobban leszarod, hogy nézel ki. Már nem egy karikás szemű, kialvatlan madárijesztő néz vissza rád a tükörből. A hajad hossza is már lassan fodrászért kiált. Furcsa, nem ilyen volt a színe és a minősége...
Az orvosnál ülsz megint, és ő széles mosollyal közli veled, hogy az eredményeid jók, a leleteid rendben vannak, ráknak a nyomát sem találják a szervezetedben, ugyanakkor felír egy piszok drága gyógyszert, amit folyamatosan szedned kell. Emiatt gyógyultnak csak öt év múlva nyilváníthat, és akkor sem véglegesen, mert bárhol, bármikor, bárhogyan visszajöhet. Ettől függetlenül te boldog vagy, kiegyensúlyozott, és most azért nem tudsz sírás nélkül eljutni a mosdóig, mert tudod: igazából túl vagy rajta... egy időre legalábbis.

Tudom, kicsit hosszúra sikerült ez a képzeletbeli szerepjáték, de így be tudtam mutatni, hogy miről szól ez az egész: a gondolatok erejéről, valamint a lelkierő nagyságáról. Téged mi tartana életben? Egy emberi hajból készült paróka elég lenne hozzá? Biztosan nem. De az igen, amit akkor neked jelentene. Legyél akár gyerek, akár felnőtt, aggastyán, nő vagy férfi, lelki támogatásra mindenkinek szüksége van. Mivel a rák elsőre a külsődet változtatja meg, ezért elsőnek ezzel lehet felvenni a harcot egy igényre szabott parókával. A Curly csapata ezt a célt tűzte a zászlajára: segíteni mindenkinek, aki érintett benne, nem csak gyerekeknek és felnőtteknek, hanem mindenkinek! Ezért várjuk a hajadományokat mindenkitől, akinek legalább 30-40 cm a hajhossza, amit fel tud ajánlani. Ha kell, akkor házhoz is megyünk mi, Curly-s fodrászok, hogy szakszerűen vágjuk le az adományozó haját, természetesen ingyen. A kezdeményezésről bővebb információt itt találsz: www.curly.hu, a menetéről meg itt olvashatsz: Hogyan adj hajat?